József Attila nem lett öngyilkos

A napokban látott napvilágot Kéri Edit új könyve, mely József Attila halálának hiteles körülményeit igyekszik feltárni: Hogyan történt József Attila halála? címmel.

Ha nem lenne Edit, ki kellene találni. Minden könyve izgalmas, mert eltitkolt tényekről, az igazság felderítéséről szól. S bár könyveinek témái történelmi tárgyúak (Széchenyi, Görgey, Petőfi sorsa, ÁVH-vérengzés ’56-ban), izgalmas gondolatfűzésükkel, tényfeltáró riporteri nyomozásai kapcsán nemcsak izgalmasak, de lebilincselőek is. Sok új tényfeltárást, információt köszönhetünk munkásságának.

Most megjelent könyve is hosszú kutatómunka eredménye. A köztudatban azt rögzítették, hogy a 20. század egyik legnagyobb magyar költője öngyilkos lett. A két világháború közti időszakban ez a MÁV érdeke volt, hisz ha kiderült volna, hogy a költő haláláért a vasút munkatársai is felelősek, igen magas kártérítési összeget kellett volna a családnak fizetniük. A Rákosi-korszaknak viszont igen jól jött, hogy egy „szocialistának” nevezhető költőt a Horthy-rendszer a sínek alá, öngyilkosságba hajszolt, mert ezzel a Horthy-rendszert és ideológiáját tudta a közgondolkodásba negatívan beépíteni. Noha már több mint fél évszázada irodalomtörténészek vizsgálták József Attila halálának körülményeit, és kételyeiket kifejezhették, azok írott változata nem juthatott el a széles tömegekhez. Voit Krisztina például már 1958-ban felvetette ezt a kérdést. Kéri Edit figyelmét a téma iránt Garamvölgyi László rendőrezredes kutatásai keltették fel, aki már 16 évesen is foglalkozott iskolai dolgozatában József Attila halálának (öngyilkosság helyett „baleset”) kérdésével.

Kéri Edit kitartóan és szívósan felkeresett minden még élő tanút, emlékezőt, azok leszármazottait, akik 1937. december 3. tragikus napján a helyszínen tartózkodtak. Újravizsgálta a hivatalos jegyzőkönyveket, jelentéseket, irattári dokumentumokat, melyek a költő halálának körülményeivel foglalkoztak, feltárta az ellentmondásokat. Szakorvosokkal konzultált a kérdésben, múzeumban utánanézett a korabeli szerelvény ismérveinek, a vasutasszabályzatnak. Helyszíni rajzok rekonstruálásával is dokumentálta a történteket. Végigolvasta és elemezte a kérdéssel foglalkozó irodalmat, az újságok szenzációéhes, valótlan hírközléseit (vonat elé vetette magát), miközben a tragédia két vasúti szerelvény ütközője között történt. Hallatlan kitartással és lelkiismeretességgel kutatott és nyomozott.

Mindezeken túl foglalkozik a költő életének halála előtti időszakával.

Kutatásaiból kiderül, hogy József Attilát tévesen félrekezelték, sőt felvetődik ennek esetleg „kísérleti” jellege is.

Boldog, bizalomteli kapcsolata volt Flórával, aki halála előtt öt nappal meglátogatta Szárszón, s miután József Attila a vonathoz kísérte, az elindult vonat mellett futva azt kiáltotta: „Karácsonykor esküszünk, Flóra!”

December 2-án, halála előtt egy nappal meglátogatta három barátja: Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Fejtő Ferenc, akik igen jó híreket hoztak számára. Januártól − tehát alig egy hónap múlva − lektori állása lesz a Pantheonnál, következő héten Miskolcon előadói estje lesz, Cserépfalvi kiadja legújabb verseskötetét, valamint januárban megkapja a „nagy” Baumgarten-díjat is (3000 pengő).

Az orvosa is bizakodó volt egészségi állapotát illetően.

A tragikus halál előtt alig egy órával jókedvűen sétálni indult.

Elég valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen lelkiállapotban, életének jobbrafordulásakor két szerelvény közé vesse magát bárki is.

Az a tény, hogy a balesetet öngyilkosságnak álcázták, s így tanították az iskolákban is, beláthatatlan következményekkel járt. József Attila sorsát felvállalva, a kor politikája elleni tiltakozásként, Latinovits Zoltánt a Szárszón történtek is befolyásolták, amikor a vonat elé vetette magát, s nem ő az egyedüli áldozat.

A szerző könyvében mindvégig logikusan, lépésről lépésre haladva teszi fel a kutatandó kérdést, s adja meg rá a választ. Mindezeket rendkívül gazdag korabeli dokumentációval támasztja alá. Méltán számíthat az irodalomtörténészek elismerésére.

Kéri Edit ezzel a munkájával az irodalomtörténet egy homályos foltját egyértelműen megvilágította. József Attila nem lett öngyilkos.

Reméljük, hogy a tankönyvek helyesbítik az életrajzi tévedést.

Köszönet és dicséret illeti Kéri Editet munkásságáért.

Kívánom, adjon neki a jó Isten erőt és időt további kutatásaihoz.

Orbán Éva

Forrás: Kapu.cc